Szemek idezettel
Üres vagyok súlytalan mint a
pusztába kiáltott szó nem bír
felkelni bennem a nap
a megmaradt szikrányi fényt
szemében menekíti a szívem
mögül felröppenő madár.
Az egyetlen kincsem a fejemben az agysejtek,
ez örökre az enyém, mert én nem felejtek.
Mikor becsukom a szemem, újra a kezed fogom,
és együtt megyünk tovább a végtelen úton.
Hiszen mit számít a hús, mit számít a vér,
a lelkemben a lelked örökkön él.
Tudom azt, hogy a szerelem szent. Több, mint ami az Ember! Elfeledjük egymás és magunk gyengeségeit, felemeljük egymást és magunkat, tisztelet születik, szeretet, megbecsülés és szépségben oldódó tisztaság. Ez azért van, mert a szerelem többet lát a testnél! Lélek szeret lelket, szellem a szellemet, test a testet. A szerelem olyat is lát, amit a szem nem foghat fel...
Rám mosolygott, és szemében nem csak örömöt láttam. Neki helye van az életemben. Valakihez tartozik. Nem csak a boldogságot keressük. Tartozni is akarunk valahova. Mi, a szerencsés kevesek megtaláljuk gyerekkorunkban, családunk körében. De legtöbben közülünk felnőtt létünk legnagyobb részét azzal töltjük, hogy keressük azt a helyet, személyt vagy szervezetet, amelyben, amelynél úgy érezzük, fontosak vagyunk, számítunk valamit, és hogy nélkülünk valami visszafordíthatatlan történik, megakadályozhatatlan. Mindannyian érezni akarjuk, hogy minket nem lehet helyettesíteni.