Az evolúciós biológia specialistái hosszú ideje kutatják az ember kedvenc háziállatának őseit. Az eddigi eredmények arra engedtetnek következtetni, hogy a ma ismert kutyafajták ősei a farkasok közül kerültek ki. A szürke farkasok domesztikációjával vette kezdetét a kutya, mint állatfaj kialakulása mintegy 16 000 évvel ezelőtt.
Szürke farkas (Canis lupus) |
Ugyanakkor Európában és a Közel-Keleten folytatott régészeti feltárások során előkerült maradványok azt bizonyítják, hogy az első kutyák már több, mint 30 000 évvel ezelőtt megjelentek a Földön.
Egy a BioMedCentral Biology tudományos folyóiratban nemrég közzétett tanulmány szerint Melissa Gray és Robert Wayne kutatásainak eredményeire alapozva fény derült arra, hogy a kistestű, vagyis 9 kg-nál nem nehezebb kutyák testében megtalálható a szürke farkaséval (Canis lupus) közös haplotípus. Különös módon a nagytestű kutyákban nagyon ritkán találták meg ezt a szürke farkaséval egyező haplotípust (vagyis két vagy több gén bizonyos változatainak csoportját), de a prérifarkas, vagy a farkas genetikai állományából is hiányzik.
Egy távoli rokon |
A kis kutyákban található gén különösen a Közép-Keleten élő szürke farkaséhoz hasonlít. Ez azt bizonyítja, hogy a kistesű kutyák ősei is erről a vidékről származnak.
Hol, milyen körülmények között tartsunk kutyát?
A kulturált kutyatartás egyik alapvető eleme, hogy megfelelő körülményeket biztosítsunk kutyánknak. Olyan körülményeket, melyben jól érzi magát kutyánk, a család, s nem zavarunk vele másokat. Fontos, hogy a kutyánk a kerítésen kívülre felügyelet nélkül soha ne jusson ki!
Kutyát tarthatunk lakásban és kertben. Természetesen az egyes kutyafajtáknak eltérő igényei vannak, ezért a lehetőségeinket mérlegelve válasszunk ki a megfelelő kutyafajtát. Erről egy későbbi számban fogunk részletesebben írni.
A kutyatartásnál tartsuk be az Önkormányzat erre vonatkozó rendeletét.
Lakásban tartásnál ne feledkezzünk meg arról, hogy kutyánknak bizonyos szükségleteit időközönként el kell végeznie, s legjobb, ha ezeket nem a lakásban intézi el. A kutyák alapvetően bizonyos határon belül alkalmazkodni tudnak a gazdi napirendjéhez, ezt azonban valóban illik betartani.
Kertben a legmegfelelőbb körülményeket akkor biztosíthatjuk kutyánk számára, ha abban lehetőség szerint szabadon - nem láncra kötve - mozoghat. Ehhez elengedhetetlen egy megfelelően megépített kerítés:
A telken belül ki lehet alakítani egy kennelt. A kutyánk részére egy megfelelő nagyságú részt leválasztunk a kertből, ami az ő alapvető tartózkodási helye. A kerítést itt ugyanúgy ki lehet alakítani, mint a telket határoló főkerítést. Másik megoldásként – mi ezt választottuk –szóba jöhet, hogy egy jelzés értékű kerítés kialakítása. Ha a kutya elég okos, tudja, hogy helye a kennelben van, vészhelyzet esetén azonban nem áll útjában a kerítés, s tudja a dolgát végezni (pl.: betörés megakadályozása).
Kutyánknak is jár egy ház, mely egy fedett rész, ahova elmenekülhet az eső, vihar elől, télen ide bújhat melegedni. A hideg hónapokban érdemes egy meleg pokrócot, régi ruhadarabokat betenni a kutya házába, ez is melegíti őt.
Fontos, hogy a kennelben legyen egy olyan rész, ahol hűsölhet a kutya. A talaj legyen természetes anyag, ne legyen lebetonozva. Nálunk bevált a finom sóder: nincs sár, mert beszívja a vizet, ugyanakkor nedves marad, s ez hűsíti a kutyát; könnyű összeszedni róla a kutya ürülékét; s a kutyák is szívesen mozognak a finom sóderen. Legyen árnyékos hely, pl. egy lombos fa, melyegész napra árnyékos helyet biztosít a kutyának Ha kutyánknak melege van, elkezdhet gödröt ásni, mert egyre lentebb haladva keresi magának a hűvös helyet. Ezért ne legyünk mérgesek rá, a túlélésért küzd, hiszen nagy melegben könnyen hőgutát kaphat. Ezért is érdemes kennel építeni, hiszen mennyivel jobb ha a gödörásást a saját kennelében teszi, ahelyett, hogy a virágoskertet tenné tönkre.
A falut járva sajnos rengeteg kutyát láttunk megkötve, láncon tartva. Ez semmiféleképpen nem jó a kutyának Agresszívvé, kezelhetetlenné, s leginkább kiszámíthatatlanná válhat. Amint teheti elcsavaroghat. Ha azonban semmi más lehetőségünk nincs a kutya telek határon belül tartására, kössük meg, hiszen önállóan nem sétálhat a faluban. Fontos, hogy láncon tartva a kutya önmagában kárt nem okozhat (pl. rácsavarodhat, megfojthatja magát), erre nagyon figyeljünk. A vizét így is elérhető távolságba tegyük. Ekkor azonban amikor csak lehet játszunk, futkározzunk, s nagyokat sétáljunk vele. Fontos, hogy ne csak akkor találkozzunk vele, amit a kajáját odaadjuk neki. A sétáltatáshoz szükségünk van egy nyakörvre, egy pórázra, s arra, hogy kutyánk hallgasson ránk. Enélkül elszabadulhat, másra rátámadhat, bármi szemetet, mérget megehet.
A lánc biztonságosságát rendszeresen ellenőrizni kell, mivel a láncon tartott kutyák minden megtesznek azért, hogy sorsukon változtassanak.
Állatorvosi tudnivalók a kutyáról
A kulturált kutyatartás fontos része az eb állatorvosi ellátása. Nem csak azért, mert ha beteg az állat, nem hagyhatjuk szenvedni, hanem azért is, mert több olyan betegség is létezik, amelyik emberre is veszélyes lehet. Ezenkívül néhány dologra ezzel kapcsolatban jogszabály kötelezi a kutyatartókat. Mai és következő havi cikkünkben arról lesz szó, hogyan tudjuk elkerülni, hogy kutyánk megbetegedjen, milyen megelőző kezelések kötelezőek illetve szükségesek ehhez.
Oltások. Jogszabály írja elő, hogy minden kutyát évente egyszer (a kölyökkutyákat három és kilenc hónapos koruk között kétszer) be kell oltani veszettség ellen. Nagyon fontos intézkedés ez, hiszen a betegséget az ember is megkaphatja, és ha a tünetek kifejlődtek, minden esetben halálos kimenetelű. A veszettséget harapással, sebbe, sérült bőrfelületre jutó nyállal minden emlős állat (különösen nagy szerepe van ebben a macskáknak, rókáknak) terjesztheti, ezért ha ismeretlen macska/kutya (bármilyen emlős állat) harap, karmol meg minket, azonnal orvoshoz kell fordulni, és a veszettség oltás beadásával (embernél ez öt oltásból álló sorozat) a betegség kifejlődése megelőzhető.
A kötelező veszettség oltás mellett néhány egyéb betegség elleni védőoltást is ajánlatos kutyánknak beadatni (Ezeket a kutya akkor is megkaphatja, ha egész életében nem megy ki a kertből! Behurcolhatjuk a cipőtalpunkon, más kutyáktól átvihetjük a miénkre, kóbor macskák is terjeszthetik). Ilyenek a kutyatartók által jól ismert szopornyica vagy a parvovírusos bélgyulladás, amelyek sokszor a gondos kezelés ellenére is az állat halálával végződnek, érdemes tehát őket megelőzni. Néhány egyéb, az átlag kutyatartó számára kevésbé ismert betegség ellen is lehet védelmet kérni az állatorvostól, ilyenek a májgyulladás, a parainfluenza (ez az emberi influenzához hasonló betegség), illetve a Leptospirosis (ez egy baktérium okozta betegség, ami emberre is veszélyes lehet!). Az úgynevezett kombinált oltás a felsorolt betegségek ellen egyszerre nyújt védelmet, bár nem olcsó mulatság. A kombinált oltást is évente kell ismételni, hogy megfelelő hatása legyen, illetve kölyökkutyáknak néhány hetes különbséggel kétszer is be kell adni, mivel az ő immunrendszerük még nem eléggé erős.
Féreghajtás. Erre évente egyszer szintén jogszabály kötelezi a kutyatartókat. A kutyában élősködő férgek közül néhányat az ember is megkaphat, és különösen veszélyeztetettek a gyerekek, gyengébb immunrendszerük és a kutyákkal szembeni viselkedésük (odabújás, puszilkodás, kutyával való játék után a kéz szájbavétele) miatt. Az évente egyszeri kezelés mellett (kisgyerekes családokban az előbb leírtak miatt szinte kötelező) ajánlott a kutyákat háromhavonta, megelőző jelleggel féregteleníteni. Fontos, hogy erre csak állatorvos által adott, úgynevezett kombinált (több hatóanyagot is tartalmazó) féreghajtók alkalmasak! Sokan adják kutyájuknak saját szakállukra az ismert, gyerekeknél is alkalmazott „Vermox” nevű tablettát, de ez csak egyféle hatóanyagot tartalmaz, és a férgek egyes típusaira nem hat. Arról nem is beszélve, hogy nem megfelelő adagolás esetén semmi hatása nincsen! A féreghajtó tabletták viszonylag olcsók, ne sajnáljuk a pénzt kutyánk és gyermekeink egészsége érdekében!
Külső élősködők elleni védekezés. A külső élősködők komoly betegségeket tudnak okozni a kutyának, fontos tehát, hogy megelőzzük megtelepedésüket, ne akkor kapkodjunk, mikor már ellepik az ebet a bolhák vagy a kullancsok, vagy véresre vakarja magát a rühösség miatt. Ráadásul néhány közülük emberre is átmehet, és a vakaródzás, csípések miatti kellemetlenség mellett betegségeket is terjeszthet (a bolha például galandférgek lárváit hordozhatja). Ma már többféle módszer is létezik a kutyák bundájában és bőrében megtelepedő nem kívánt „lakók” ellen: spray, nyakra cseppentős ampulla (az ún. „spot on”), nyakörv, por, fürdetőoldat. Érdemes állatorvost megkérdezni, hogy a mi kutyánk számára melyiket ajánlja, mert nem mindegy, hogy milyen korú, bent lakik-e a lakásban, vagy kint a kertben, és még számos más szempont szerint kell dönteni. Itt is érvényes a mondás: ”olcsó húsnak híg a leve”, azaz a túl olcsó készítmények nem sokat érnek, ne csábuljunk el tehát a 200 forintos bolhanyakörvre, mert a kis ízeltlábúak vidáman rohangásznak tőle a kutyán. Fontos még megjegyezni, hogy tartsuk be a használati utasítást, és a hatástartam lejárta után végezzünk újabb kezelést (kérdezzük ki ezekről az állatorvost!).
Sokszor hallok olyan panaszokat, hogy az előzőekben leírt kezelések, megelőző intézkedések (különösen az oltások) nagyon drágák. Valóban nem olcsó dolog egy kutyát megfelelően ellátni, de felelős felnőtt emberként ezt azelőtt kell végiggondolni, mielőtt hirtelen ötlettől vezérelve megvesszük a kis aranyos szőrgombolyagot a piacon vagy ajándékba kapjuk a szomszédtól, aki nem tud mit kezdeni a nem kívánt szaporulattal. Kegyetlennek hangzik, de akinek nincs pénze rá, ne tartson kutyát! Tudom, hogy például sok idős embernek az állatok jelentik az életét, de megjegyzem, éppen ők azok, akik inkább utolsó pénzecskéjüket ráköltik, de beoltatják, kezeltetik, stb. (Találkoztam olyan idős hölggyel, aki otthon lévő utolsó fillérjeit akarta odaadni a kutyája kezeléséért, a másnapi nyugdíj előtt). Ráadásul az állatorvosok többsége megértően bánik az idős emberekkel, és lemond a munkadíjáról vagy megengedi, hogy később, esetleg részletekben fizessen. De mivel ő is pénzből él, nem dolgozhat ingyen, ráadásul az árakat nem ő, hanem az állatorvosi kamara szabja meg (természetesen csak nagyjából, némi eltérést megengednek a helyi viszonyoktól függően). A túl olcsón dolgozó állatorvosok az etikai bizottság fegyelmi eljárásával és a kollégák megvetésével számolhatnak. És nem utolsó sorban gondoljuk át: aki filléreket kér, milyen minőségű munkát.